Ha van szigete a békének, akkor valahol a kertünk végében kell lennie. Van egy kerítésfélénk (vagyis inkább fél kerítésünk), mögötte tájkép – ezt látjuk a tornácról. Egy megunhatatlan tornácról van szó. Ez köt össze mindent és mindenkit, illetve persze a sokat látott étkezőasztal, amely karnyújtásnyira a konyhától kapott helyet, csak épp kint. 
A hálószoba a hűs nappaliból nyílik, itt egyrészt egy nagyon kényelmes méretű franciaágyat találtok, másrészt egy kis dolgozóasztalt, ha szükség lenne egy ilyen sarokra. Ha gyerekekkel vagytok és kicsik még, akkor alváshoz használhatjátok a kihúzható (ágyneműtartós) kanapét is a nappaliban, így pár lépésre lesztek csak tőlük. Ha nagyobbak a gyerekek és már kaphatnak egy kis önállóságot (és saját kulcsot a lakrészükhöz!), akkor ők örülni fognak a külön bejáratú szobának. Ott két ágy van, összetolva és széthúzva is működnek. (Ha az előbbit választjátok, akkor pattintsátok össze lent a lábaikat, hogy kicsit se csússzanak szét.) Bárhogy is, az ágyak és a szobák tetszőlegesen használhatók, csak szóljatok előre, hogy tudjuk, hogy készüljünk. 
 A kert egy óriási, rohangálós, tollasozós, függőágyas szabadidős terep. Nem makulátlan, cserébe izgalmas! És ahogy a képeken is látszik, mögöttünk mező van, a határ a sűrű, bokros rész, a hátsó telek pedig nyitott, szökős kutyusokkal vigyázzatok. Van hely bográcsozni is, csak a nádtetős kunyhótól tartsatok tisztes távolságot mindenféle gyújtóssal, és ne hagyjátok magára a tüzet. Ezt ígérjétek meg. Ha a kerten túl keresnétek programokat, akkor nagyon közel vagytok egy kis kikötőhöz (Tündérrózsa) és a strandhoz (Élményfalu) is. És ott a gát: ha bringával elindultok jobbra, balról a nap végén visszaértek – vagy fordítva. Szúnyog nincs olyan sok, mint gondoltuk, madár viszont rengeteg: esténként úgy hangzik a mező, mint a trópusok. Üljetek kint hosszan esténként, a ház fölött az ég is a miénk. A házat valójában magunknak építettük, de most kölcsönadjuk nektek is egy kicsit.